A könyvtár- és információtudományi képzés ökológiája
Absztrakt
A könyvtár nyílt rendszer, folyamatos kölcsönhatásban áll környezetével. Ez a jelenség – figyelembe véve a kor rohamosan fejlődő, infokommunikációs bázison alapuló felhasználói igényeit – gyakran mélyreható változások sorozatát indukálja a könyvtáros szakmán kívül és belül egyaránt. Az egész világon zajlik a könyvtáros hivatás kiszélesedése, új szerepek és eddig atipikusnak számító munkakörök jelennek meg, ahogy a könyvtár- és információtudomány kutatási horizontja is egyre tágul. A multifunkciós elvárásokkal szembesülő könyvtári hálózat tagjai nem működtethetők megfelelően felkészült könyvtárosok nélkül, s a képzőhelyek sem a könyvtárügytől elszigetelten. A tanulmány elemzi a közelmúlt felsőfokú könyvtárosképzést érintő környezeti hatásait, bemutatja a hazai képzés jelenlegi rendszerét és kereteit, fejlesztésének irányait. Részletesen tárgyalja az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatásmodernizációs erőfeszítéseit. Értékeli a felsőoktatás diszciplináris és interdiszciplináris kompetenciafejlesztésre adott válaszait, különös tekintettel az elmélet és a gyakorlat szinergikus viszonyának fokozására irányuló törekvéseit, a duális (a könyvtáros szakmával közösen folytatott) képzési elemeket, valamint a hallgatói együttműködés lehetőségeit, de a könyvtár- és információtudományi kutatások innovációtámogató eredményeit is. Statisztikai adatok alapján meghatározza azokat a beavatkozási területeket, melyek hatására növelhető lenne a könyvtáros szak és a könyvtáros hivatás iránt érdeklődők, továbbá csökkenthető a későbbi pályaelhagyók száma. A dolgozat nemcsak az egyetemi könyvtáros- és információs szakemberképzés, hanem egyúttal az azzal szimbiotikus viszonyban lévő magyarországi könyvtárügy 2020. év eleji helyzetének komplex megközelítésű, nemzetközi kontextusba helyezett lenyomatát adja.
