Egy „dél-dunántúli szellemi csomópont”: Dedikált könyvek Tüskés Tibor könyvtárából (Tüskés Tiborné hagyatékában)

Absztrakt

Tüskés Tibor (1930–2009) középiskolai tanár, író, kritikus, irodalomtörténész, szerkesztő könyvtára több részből rekonstruálható. Első feleségével, Tüskés Tiborné Szemes Annával (1930–2020) közösen több évtizeden át módszeresen gyarapított könyvtárukat az 1989-es váláskor kettéválasztották. Tanulmányomban a 2020. augusztus 23-án elhunyt Nagyanyám, Tüskés Tiborné tulajdonában maradt hagyatéki könyvtárrész 1989-ig megjelent dedikált köteteit mutatom be, ami a maga töredékességében is képet ad Nagyszüleim egykori kapcsolatrendszeréről. Azokat a Tüskés Tibornak és/vagy Tüskés Tibornénak szóló dedikációkat ismertetem, melyek írója vagy a könyvek szerzője, fordítója, szerkesztője, elő- vagy utószóírója (néhány esetben a szerző özvegye) az alkotó, akiről a könyv szól, akinek a képzőművészeti alkotásait a kötet tartalmazza, vagy akihez a kiadvány valamilyen módon kapcsolódik. A dedikációkból megismerhető kapcsolatok és találkozások számos ponton kiegészítik Tüskés Tibor elsősorban írásaiból és levelezéseiből feltérképezhető irodalmi, képzőművészeti tájékozódását. Néhány kapcsolatra kizárólag ezekből az ajánlásokból lehet következtetni. A mintegy százötven dedikáció között vannak olyanok, amelyek személyes találkozást, közösen átélt eseményt említenek, és vannak többé-kevésbé sablonos ajánlások is. A dedikációk általam kialakított hét csoportjának: a pécsi műhely; az 1950-es évek második és a 60-as évek első felében a Jelenkor szerkesztése kapcsán megismert költők, írók, műfordítók, irodalomtörténészek; kapcsolatok pályatársakkal az 1970-es és 1980-as években; magyarországi képző- és fotóművészek, építészek, művészettörténészek; határon túli magyar írók, irodalomtörténészek, képzőművészek; emigráns írók, képzőművészek; külföldi írók, irodalomtörténészek.

A kilencven szerzőtől származó mintegy száznegyven, Tüskés Tibornak és néhány Tüskés Tibornénak szóló ajánlást tartalmazó kötet és különlenyomat fontos, máshonnan nem nyerhető információkat tartalmaz az író életrajzához és kapcsolathálózatához. Ezeket a könyveket Tüskés részben ajándékba kapta – néha kiderül, hogy a tőle kapott könyvért cserébe –, részben recenziós példányként jutott hozzájuk. A legtöbb könyvet a megjelenése évében vagy egy-két évvel utána dedikálta a szerzője, fordítója, szerkesztője Tüskésnek. Az 1960-as évek első felében a Jelenkor, majd 1973-tól a Somogy szerkesztésének jegyében számos új kapcsolat és találkozás jött létre. A külföldi utak – például: 1973 Olaszország, 1974 Erdély, 1977 Finnország, 1980 Szlovákia, 1983 Bulgária és Olaszország – találkozásai ugyancsak több dedikációt eredményeztek, elsősorban a határon túli és az emigrációban élő magyar írókkal, képzőművészekkel. A bemutatott dedikációk reprezentatív mintát, azonban töredékes képet adnak Tüskés Tibor kapcsolati hálójáról.