Könyvtárak a digitális világban

Absztrakt

Umberto Eco szerint a könyvek osztoznak az olvasóik sorsában. A gondolatot továbbvíve, az olvasók sorsában nemcsak a könyvek, hanem a könyvtárak is osztoznak. Egy társadalom állapotát jól mutatja, hogy milyen a könyvtárak helyzete, hogyan lehet az információforrásokhoz hozzáférni. Az értekezés célja, hogy megvizsgája, milyen hatással van a könyvtárakra és azok szolgáltatásaira a neoliberális gazdasági környezet és a kommodifikáció szélesedő folyamata? Nicholas Negroponte (MIT) 2010-es kijelentése szerint a nyomtatott könyv öt éven belül halott. Bár provokatív jóslata nem igazolódott be, de a könyvtárak beszerzésében egyre nagyobb az aránya az online forrásoknak. A könyvtárakat megkeresték a technológiai cégek, hogy a nyomtatott állományukat digitalizálják. Azután a digitális tartalmakat eladták, vagy felhasználták kereskedelmi érdekeik szerint – a hirdetési hálózat bővítéséhez. Az információs vállalatok az e-folyóiratokat nagy csoportokban kínálták eladásra a könyvtáraknak, de ígéretük ellenére a digitális kiadványok nem lettek olcsóbbak, hanem az árak folyamatosan emelkedtek. A 2000-es évek elejének gazdasági válsága számos közkönyvtár bezárásához vezetett. A könyvtárak azonban nem válhatnak ’információs népkonyhává’, ahol az adatokhoz, információkhoz való egyenlő hozzáférés elrejti azt, hogy nincs egyenlőség a jelentős információkhoz vagy a fontos ismeretekhez való hozzáférésben. Az oktató könyvtár feladata nemcsak az, hogy megtanítsa a kutatást a könyvtárban, a navigációt a weben, az információkeresést az adatbázisban és a jogkövető információfogyasztó viselkedését. A könyvtárak az információtermelésről és a jelen információgazdaságáról az információs műveltség részeként taníthatnak. A könyvtárak a digitális gyűjteményeik és a repozitóriumuk révén játszanak szerepet az elektronikus kiadásban.