A Parlamenti Könyvtár helyettes vezetői 1881–1991

I. rész

Absztrakt

A szerző, aki a Parlamenti Könyvtárnak 42 évig munkatársa és 25 évig olvasószolgálati osztályvezetője volt, az intézmény vezetőinek tevékenységét korábban könyvtári szakfolyóiratokban és összefoglaló könyvben is megírta. Ebben a tanulmányban a vezetők helyettesének életútját vázolja fel a ma is működő könyvtár két jelentős korszakának vizsgálata keretében. Az első periódus 1950-ig tartott, ekkor számolták fel a képviselőháznak a könyvtár felügyeletében, irányításában nyolc évtizedig kulcsszerepet játszó állandó szervezeti egységét, a könyvtári bizottságot. A második korszakban, formálisan 1952-től 1991-ig továbbra is az Országházban maradó, de a parlamenti szervezeti keretből kiszakított és a művelődési tárca irányítása alá helyezett könyvtár életét követhetjük végig a vezetőhelyettesek személyén keresztül. (Az 1950-től 1952-ig tartó rövid átmeneti időszakban, amikor az egypárti diktatúra már szervesen kialakult, s az Országgyűlés jogkörének döntő részét új szervként az Elnöki Tanács vette át, valójában a második korszak előkészítése zajlott.) A könyvtári vezetés második embereinek a vizsgálat 110 évében sokszor igen jelentős szerepük volt, elsősorban a képviselők információs ellátását, majd a teljes nyilvánosságot szolgáló kulturális intézmény fejlődésében. Nagy részük a vezetői pulpitusra is feljutott. A szerző a neves könyvtár életét károsan befolyásoló helyettes vezetők negatív szerepére is kitér. A vezetőhelyettesek személyének bemutatása rövid arcképes életrajzi áttekintéssel és a Parlamenti Könyvtárt felügyelő szervek (az I. részben a könyvtári bizottság két vezetője az elnök és a jegyző-előadó, a II. részben a minisztériumi irányítás legfőbb személye a miniszter volt) vezetőinek képes illusztrációjával történik.